#Filmajánló - Kidulthood

KIDULTHOOD - ZŰRÖS KÖLYKÖK

Sziasztok!
Szerény személyem – Clarissa – lennék az oldal alapítója. Én többnyire minden témában írok majd, de legelőször egy filmajánlót készítettem.

Cím: Kidulthood – Zűrös kölykök
Műfaj: Dráma
Hossz: 89 perc
szereplő(k):  Adam Deacon (Jay)

                         Aml Ameen (Trife)

                         Femi Oyeniran (Moony)

                         Noel Clarke (Sam)

                         Red Madrell (Alisa)

Rövid ismertető: 

Ez a nap is úgy indul a nyugat-londoni Trife (Aml Ameen), Jay (Adam Deacon) és Moony (Femi Oyeniran) számára a suliban, mint a többi: bunyó az osztályteremben, szex a pályán, drogozás az udvaron. De amikor egy társai által megalázott diáklány öngyilkosságot követ el, és az iskolában tanítási szünetet rendelnek el, a fiatalok élete örökre megváltozik.



Vélemény:

Mielőtt belekezdenék, leírnám, hogy a film trágár kifejezéseket, illetve alkohol és drogfogyasztást tartalmaz.
Ez a film itt Magyarországon még nem túl híres, bár véleményem szerint nem is nagy rá az esély, hogy valaha az lesz. Mindenesetre én rajongok az olyan filmekért, amiket kevesen láttak.
Valamiért szeretek olyasfajta filmeket, sorozatokat nézni, amely a zűllött fiatalság életét mutatja be. Talán a Skins miatt, hiszen anno nagy lázban égtem, és kedvenc sorozatomnak mondhatom még a mai napig.
A filmre véletlenszerűen bukkantam rá; nem kerestem, csak szembejött velem Tumblr-ön, én pedig kapva az alkalmon azonnal nekikezdtem. Még az ismertetőjét sem olvastam el, de a borító láttán már tudtam, milyen kaliberű filmre számíthatok.
Kezdeném az elején akkor: A film egy iskola előtti jelenettel kezdődik, ahol a fontosabb szereplőket mutatják be. Érdekes, hogy a legtöbb karakter a rosszat szimbolizálja, egyedül két ember tűnik ki a sorból – legalábbis főként -, akik a visszahúzódó és csendesebb kategóriába tartoznak. Természetesen ennek meg van a hátránya, mintpedig a suli alfái kipécézték maguknak, és igyekeznek ott megkeseríteni az életét, ahol csak lehet. Ez a film nem a lányról – Becky – szól, hanem az iskola zűrösebb társaságáról. Kihagyhatatlan szerepet játszik a cigi, az alkohol, a drog, a bandaháborúk és minden e fajta dolog, ami a legjobban jellemezni tudja az elcseszett fiatalságot.

A cselekmény során többször akadt olyan, hogy nőt - lányt - ütöttek meg. Gondolom, hogy ez is a filmhez tartozik, hogy nyomatékosítson, meg hasonlók, de számomra kicsit sok volt, mikor egy nagydarab fickó minden finomkodás nélkül üt, pofoz valakit az ellentétes nemből. Ó, és ehhez hozzátartozik, hogy úgy bánnak velük, mint az utcaszéliekkel - bár a film esetében néhány alkalommal meg volt rá az ok. A drogot mindenki a legnagyobb természetességgel fogyasztja, minta a világon mi se lenne egyszerűbb csak egy kis fűhöz jutni.
A történetnek nincs különösebb főpontja. Annyiból áll az egész, hogy több szereplő szemén keresztül láthatjuk a dolgokat, az aktuális problémát. Az életnek a rosszabbik oldalát – már ha van jó oldala - mutatja be, ahol bőrszín alapján még a biztonsági őr is képes hazugságokra, és az ember még taxit sem foghat, ha sötétebb bőrrel rendelkezik.
Mint írtam, több szemszögből láthatjuk az eseményeket, az egésznek mégis van valami közös pontja. A szereplők valamilyen módon kapcsolatban vannak egymással, még ha nem is jó dolog fűzi őket össze.
Engem személy szerint néhány dolog borzasztóan elrettentett. Sok ehhez hasonló filmet láttam, ez valamiért mégis más volt - magam sem tudom miért. Egyetlen dolog járt a fejemben az egész film alatt: durva, durva, DURVA!! Rámutatott, hogy az ember néha még a saját barátjaira sem számíthat, ha pedig mégis, annak van valami hátulütője.
A film során a káromkodások mennyisége megszámlálhatatlan. Őszintén szólva én még életemben nem láttam egy olyan filmet sem, amiben ennyire szabad szájú fiatalok lettek volna:D Értettem, hogy a rendező ezzel meg akarja mutatni, hogy mennyire rossz generáció, mennyire elzüllött fiatalok, de néha oktalanul háborodtak fel stb.
Ami igazán meglepett - mert nem tudtam róla - hogy a szereplők nagyon fiatalok, mindössze tizenöt évesek voltak. TIZENÖT. Ez lehet, nem is annyira furcsa, de én abból indulok ki, hogy nem sokkal vagyok náluk idősebb, de az alkohol csak hírből ismerem, a többiről nem is beszélve.

Összegezve:
Körülbelül ilyen dolgokra számítottam, és abszolút nem éreztem csalódást a filmmel kapcsolatban. Nem tartozik a kedvenceim közé, azt is kétlem, hogy valaha újra megnézném, de egyszer nézhető, és unaloműző filmnek megállta a helyét. A film folytatására – Adulthood – mindenesetre kíváncsi vagyok, szóval még a szünetben tervezem megnézni, és ha minden jól megy arról is várható kritika.